|
Cibakházi múltidézés
GEORGE 2014.03.18. 09:18
FELVEZETÉS! A két csapat 1968 óta mindössze egyszer találkozott, 2013 őszén. Most felelevenítjük az akkor történteket.
2013. szeptember 7-én - 45 év után először - rendeztek Cibakháza – Karcag labdarúgó-mérkőzést. A ’67-68-as bajnokságban végül mi bronzérmesek lettünk, a cibakiak pedig sereghajtóként búcsúzni kényszerültek a megye I-től. Azóta két időszak volt még az életükben, amikor megyei első osztályú bajnokságban szerepeltek, a nyolcvanas évek második felében kettőt, 1995 és 1998 között három szezont töltöttek a legjobbak között. 2012/13-ban viszont nagyon kijött nekik a lépés a megye II-ben, kiélezett versenyfutást rendeztek a bajnokságot végül 3 ponttal megnyerő Rákóczifalvával. Az elmúlt években jól szerepeltek (2011/2012-ben 4. hely, 2010/2011-ben 7. hely, 2009/2010-ben 5. hely), aztán Ézsiás Gábor edző keze munkája tavaly beért, ezüstérem és feljutás lett a jutalmuk.
Az őszi mérkőzésre a cibakházi zsombékos, göcsörtös, kisméretű pályán került sor, és az addigi eredmények alapján kedvező előjelekkel vártuk a találkozót, hiszen három mérkőzés után mi veretlenül (1 győzelem, 2 döntetlen), a cibakháziak nyeretlenül (2 vereség 1 döntetlen) álltak.
Egyöntetű volt a karcagi szimpatizánsok véleménye, nem kell itt cicózni, oda kell menni, és megmutatni, „ki az úr a háznál”. Ennek szellemében kezdtük a mérkőzést, némi tapogatózás után fokozatosan átvettük a játék irányítását, mezőnyfölényt harcoltunk ki, sorra nyertük a párharcokat. Fölényünk a 34. percben érett góllá. Szentannai Zoli végzett el sarokrúgást, a szögletet az egyik védőjátékos csak megcsúsztatni tudta, így a hosszún érkező Kovács Csabi zavartalanul fejelhetett a hálóba. A félidőben aztán több gól már nem esett, Teljesen megérdemelten vezettünk, hiszen helyzetek sorát alakítottuk ki, még ha a góllövés eddig nem is ment valami fényesen.
A második játékrészben továbbra is támadófocit játszottunk, de a hazai védelem nagyon jól zárt a tizenhatosuk vonalánál. A bunkerfocit aztán a 65. percben mégiscsak sikerült ismét feltörnünk, a hazai védők rosszul szabadítottak fel, Bukovszki Dani csapott le a labdára, középre ívelte, Székely Dávid pedig remek mozdulattal a hosszú sarokba csúsztatott. A kiválóan védő Hajnal kapus hiába repült, ezt a fejest nem érhette el. Kétgólos vezetésünk tudatában már annyira nem izmoztunk tovább, ami persze nem jelenti azt, hogy 2-3 percenként ne kerültünk volna helyzetbe, de vagy mi nem összpontosítottunk kellően, vagy a remek napot kifogó cibaki hálóőr fantasztikus védései megakadályozták, hogy tovább növeljük előnyünket.
Az utolsó percek unalomba fulladó játszadozását látva már mindenki a megváltó sípszót várta, mikor a cibakiak a bal oldalon még vezettek egy támadást, a szélső csinált egy szép cselt, és kilőtte a hosszú alsót. A ténykedésével (ezúttal is) heves indulatokat kiváltó Kálé Elemér a gól után rögtön le is fújta a mérkőzést. A végeredmény: Cibakházi NKSE - Karcagi SE 1:2 (0:1)
Teljesen megérdemelt karcagi győzelem született hát, de az eredmény nem tükrözte hűen a mérkőzés képét. Lényegesen nagyobb különbség volt a két csapat között, de sok helyzetünk kihasználatlan maradt. A hazai szépítő gólt egy pillanatnyi figyelmetlenség előzte meg az utolsó percben, szerencse hogy nem hamarabb, mert ez extra energiát adhatott volna a hajrára az erejükkel teljesen elkészülő cibakháziaknak. Mi végig bírtuk szusszal, csak a helyzetkihasználással voltak kisebb gondjaink. A következő fordulóban aztán minden kiderült, a Kisúj elleni derbire tartalékolták a gólokat a fiúk - de annyira ne szaladjunk előre, a szenzációs kunsági El Clásicóra majd a jövő héten emlékezünk vissza.
(Fotó: Kukucska)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
