| FRISS HÍREK : Minden időben Tisza cipőben! 1.0 Felvezetés a Martfű - Karcag mérkőzés elé |
Minden időben Tisza cipőben! 1.0 Felvezetés a Martfű - Karcag mérkőzés elé
GEORGE 2014.05.22. 15:00
Ha Martfűre gondolunk, több kedves emlék is bevillan. Ennek e szép hagyománynak most sem lenne szabad megváltoznia! Egy részük biztosan nem is fog, sohasem.
Martfű, a Tisza cipő városa. A harmincasok között sem túl sok, de a negyvenesek (és az afölöttiek) között szinte alig lehet olyan olvasó, akinek ne lett volna legalább egy pár Tisza cipője. Ugye, emlékszünk? Az OTP mellett volt a márkabolt, piros-fehér kockás burkolat a padlón, két oldalt polcok, középen puffok, hátul a pult. Később középre is került polc, alul vádli magasságban tükrökkel. A választék sosem volt túlzó, ám mégis mindent felölelt: dorkó, teniszcipő, kosárcipő (mind vászon), aztán pár fajta edzőcipő, öntött talpú és lecsavarozható stoplis focicsukák (műbőr vagy bőr), egy-két utcai modell, meg a ”se orra, se sarka” boltos magas szárú, talán pár házicipő és kockás mamusz, aztán a melós bakancs, meg szezonban a korcsolyacipők, szigorúan farkasfogas vassal, nagyjából ennyi. (Ha már elmerültünk a cipők romantikus világában, egy mondat arról, hogy sokan tévesen gondolják, hogy az Alföldi papucs is martfűi termék. Nos, a legendás lábbelit Kecskeméten gyártották. Ettől függetlenül imádta mindenki, fehér frottír zoknival volt e legmenőbb, aki ilyenben jelent meg a Föci kerthelyiségében, irigykedő pillantások kereszttüzében érezhette magát.) Szép emlékek, jó rájuk visszagondolni! Csakúgy, mint a legújabb kori martfűi focimeccsekre is. Kiemelkedik közülük a tavaly tavaszi, mikor egy érmet érő pici győzelemért utaztunk a Tisza partjára, aztán micsoda fieszta lett belőle!
De előbb egy kis martfűi focitörténelem, tényleg csak röviden.
A múlt század legutolsó közös meccsét napjaink karcagi játékosainak jó része semmilyen formában nem élhette meg, sokan még meg sem születtek. A régmúlt összecsapás 3:2-es karcagi győzelemmel ért véget, majd jött két olyan évtized, amikor a két csapat kénytelen volt nélkülözni egymás társaságát. 1990 és 2010 között sok víz lefolyt a Tiszán, a két gárda pedig nem egy ligában szerepelt, mígnem a 2010/11-es megye II-es bajnokságot 11 ponttal megnyerő martfűiek újra az első osztályban találták magukat (már az előző szezonban is megszerezték a feljutás jogát, de még egy évre maradtak, vélhetően erősödni.) Azóta ötször találkoztunk egymással, és nincs okunk panaszra, egy döntetlen és négy győzelem a mérlegünk. Holnap majd röviden sorba vesszük ezeket a derbiket , de ma a feljebb már említett, legutolsó ottjártunkat egy picit bővebben felelevenítjük.
Hatalmas várakozás, lázas számolgatás, reményteljes bizakodás és egészséges optimizmus előzte meg a szerényen csak "Az év mérkőzésének" titulált találkozót. Az InfoKarcag jóvoltából még videós felvezetés is született a meccshez, íme:
Egy óra lehengerlő foci, fél óra sípszóvárás az utolsó bajnokin
Martfű - Karcag 3:7 (0:4) 2013.06.01.
A történet egy héttel hamarabb kezdődött, mikor az ötödik helyen állva fogadtuk a második Csépát, és úgy tekintettünk a jövőbe, hogy rajtunk már csak a csoda segíthet. Hiszen nem volt elég nyernünk az egyébként nagyon nehéznek ígérkező meccsen, hanem másik két találkozónak is számunkra kedvező eredménnyel kellett végződnie. Csépát aztán 4:0-ra legyőztük, és minden úgy alakult, mint a mesében, egyből a dobogón találtuk magunkat. Erre mondják, csodák márpedig vannak!
A záró fordulóban aztán egyszerű volt a recept, ha győzünk a sereghajtó Martfű otthonában biztosan megvan a bronz, szerencsés esetben akár az ezüst is (végül bronz lett, de ezt úgyis tudja mindenki, 1 ponton múlt).
Persze a dolgok sosem egyszerűek. Buktunk mi már el érmet az utolsó fordulóban, ráadásul hazai pályán. És egy váratlan esélynek köszönhetően a bent maradásért küzdő kiscsapat ereje megsokszorozódhat a hazai közönsége előtt, pláne, ha az „életük” múlik rajta. Úgyhogy egyik csapat számára sem ígérkezett könnyűnek a kilencven perc, volt nyomás mindenkin. Utóbb aztán kiderült, mi bírtuk jobban a terhet.
Mikor a karcagi Nagy Roli szöglete a 7. perben érintés nélkül tekeredett a martfűi Nagy Roli hálójába (0:1), nagyon örültünk, de a 16. percben Orosz fejesét (0:2), majd a 18.-ban Erdei Tibi közeli találatát követően (0:3) kezdett eluralkodni rajtunk az eufória. Innen már csak nem bukhatunk el! És hogy fülig érő szájjal mehessünk szünetre, arról Székely Dávid gondoskodott a félidő hajrájában. 4:0-ra vezettnk, meg kell, hogy legyen az az érem!
Kb. 10 másodperc telt el a folytatásból, mikor Szentannai végképp lecsendesítette a hazai szurkolókat, gyönyörűen kilőtte a hosszú alsót (0:5). Aztán 10 perc alatt rúgtunk még kettőt, előbb a kiugratott Bukovszki, majd egy szép szólót követően Erdei Tibi talált be, így már héttel mentünk, innentől kezdve mindenhez volt kedvünk, csak focizni nem. Csapatunk - érthetően - alvó módba kapcsolt, és lehetőséget adott a hazaiaknak, hogy kozmetikázzanak kicsit az eredményen. Ők aztán éltek ezzel, és lelkesen focizva három gólt is szereztek, de ez már nagyon nem izgatott bennünket. A lefújást követően jöhetett az ollézás, az ünneplés, majd a megérdemelt nyári szünet.
Halmai Balázs képei Martfűn készültek 2013. június 1-jén.
Holnap folytatjuk!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
