| FRISS HÍREK : Az utolsó felvonás következik! 2.0 Felvezetés a Túrkeve - Karcag mérkőzés elé |
Az utolsó felvonás következik! 2.0 Felvezetés a Túrkeve - Karcag mérkőzés elé
GEORGE 2014.06.06. 16:48
A kunsági rangadóknak mindig más a zamata, többről szólnak, mint egy átlagos meccs. Pláne, ha óriási tétje is van a dolognak. Szombaton felgördül a függöny, és mindenki megláthatja!
A holnapi rangadónak most aztán van tétje, nem is akármekkora! Tavaly bronzérmesként zártunk, idén meglehet az ezüst! Óriási fejlődésen ment keresztül a csapatunk, elég csak a számokat megnézni (úgy, hogy egy meccs még hátra van): ötször több győzelmünk van idén, 3-mal kevesebbszer kaptunk ki, 3-mal kevesebb a döntetlenünk, több mint kétszer annyi gólt lőttünk, több mint a harmadával kevesebbet kaptunk, a gólarányunk majdnem hatszorosa a tavalyinak, már eddig 12 ponttal többet gyűjtöttünk… A bronz már megvan, de ekkora javulásnak muszáj a helyezésben is megmutatkoznia! Egy lépésére vagyunk ettől, egy pont távolságra. (UPDATE! Nem biztos, hogy elég az egy pont! Ha a füredi mérkőzés erdményétől függetlenül másodikak akarunk lenni, győzni kell Túrkevén!)
Túrkeve ellen sosem mehetünk biztosra. Más csapat ellen sem, hiszen ez felelőtlenség lenne. Tiszteljük mindenkori ellenfelünket, tudjuk, hogy ők is nyerni szeretnének, hiszen ilyen játék a futball. Most teljes alázatra, koncentrációra és lelkesedésre szükség lesz, ha önfeledten akarunk a végén ünnepelni. Mert Túrkeve kemény dió. Elég ha megnézzük az elmúlt évek meccseit.
Esélyünk sem volt
Karcag - Túrkeve 0:3 (0:0) 2010.09.04.
A bajnokság negyedik fordulójában fogadtuk az akkor még Veteriner-Túrkeve névre keresztelt csapatot. Két győzelemmel és egy vereséggel álltunk, a vendégeknek mindenből egy volt (győzelem, vereség, döntetlen). Mi az előző bajnokságban a második helyen végeztünk, Túrkeve a nyolcadikon, úgyhogy ezen a meccsen szinte minden szempontból nekünk állt a zászló. Aztán gyorsan kiderült, hogy a vendégek nem nagyon foglalkoznak a statisztikával, Horváth Sándor gólkirály vezérletével a második félidőben gyorsan rúgtak hármat a Moga Lóránt, Henk Gergő, Orosz István, Lévai László, Rajcsányi Sándor, Balogh Roland, Nagy Dani, Bodor Gyuri, Szívós Gyuszkó, Erdei Tibor Jámbor Sándor (cserék: Szentannai Zoltán, Fodor Bence, Csík Roland) összeállítású csapatunknak. Nekünk egy szépítő találat sem jött össze. Túrkeve aztán az őszi kanyar végére a második helyre ért fel, mi a hatodikra.
Most sem sikerült nyernünk
Túrkeve - Karcag 0:0 2011.04.02.
Nagyon jól kezdtük a tavaszt, három győzelemmel rajtoltunk, és fűtött bennünket a vágy, hogy visszavágjunk az őszi fiaskóért. A hazaiak egy döntetlennel és két győzelemmel hangoltak a derbire, minden adott volt hát egy hamisítatlan kunsági rangadóhoz. Nem volt rossz meccs, hatalmas küzdelmet és kemény összecsapásokat, meg két kiváló napot kifogó hálóőrt láthatott a kb. 150 néző. Összességében egy tipikus egygólos mérkőzésen maradtak gól nélkül a csapatok. A túrkevei csapat aztán a nyár elejei éremosztáskor a dobogó második fokára állhatott, mi az utolsó fordulóban maradtunk le a dobogóról, igen, az a bizonyos Szajol elleni meccs…
Nekünk semmi sem sikerül?
Karcag - Túrkeve 2:2 (1:1) 2011.08.27.
Még javában a nyárban, de már a bajnokság második fordulójában jártunk. Egyik csapat sem kezdett jól, a vendégek kikaptak otthon Jászárokszállástól 2:0-ra, mi pedig Jászapátiról utaztunk haza egy hatossal (!), alig fért be a buszba. A meccs a fülledt idő ellenére is a szokott vehemenciával kezdődött, helyzetek itt, helyzetek ott, belemenések, keménykedések, Horváth Sándor csúnya bukfencezése a salakon, kihagyott Balogh Roland büntető… csak kapkodta a fejét a 70 gólra éhes szurkoló. Nem kellet már sokat várni, Rajcsányi Sanyi megszerezte a vezetést, hogy utána gyorsan le is adjuk, egy szöglet után Horváth közelről nem kegyelmezett (a játékvezető egyébként Varga Zolinak adta a gólt). Azt ugye mondanunk sem kell, hegy ebben a bajnokságban is Horváth Sándor lett a gólkirály! Aki címéhez méltóan a 75. percben újra betalált. Válaszolni csak nem sokkal a vége előtt tudtunk, Erdei szabadrúgásgólja visszahozott egy pontot. S. Nagy Zsolt nem élete formájában vezette a találkozót, Orosz és Barna mester is egyetértett abban, hogy kritikán aluli volt a ténykedése, s hogy össze-vissza fújt, még testvére, a Túrkevében játszó S. Nagy Károly is elismerte.
Végre valahára!
Túrkeve - Karcag 0:1 (0:0) 2012.03.17.
Nagy küzdelem, egyenlő erők harca folyt a pályán, mindkét kapus jó néhányszor alaposan meg lett tornáztatva. Tíz perccel a vége előtt Székely Dávid egy szenzációs cselt követen a hálóba passzolt, ezzel el is dőlt a három pont sorsa. A végén nagyon beszorultunk, Lóri a lefújás előtti percben a lábak közt utat törő labdát hatalmas bravúrral ütötte szögletre. Az utolsó három túrkevei vendégjátékunkból ez az egyetlen győzelmünk.
Bukó, a nyerőember
Karcag – Túrkeve 2:0 (0:0) 2012.08.08.
A zuhanyhíradó az jelentette, hogy a Túrkeve VSE nem nagyon titkolt célja, hogy megnyerje a 2012/13-as bajnokságot. A negyedik fordulóban a második helyen álltak, ekkor érkeztek városunkba, mi a nyolcadikak voltunk. A vendégek nagyon nekünk ugrottak. Magukhoz ragadták az irányítást, mi kapkodva rugdostuk a labdát, amerre álltunk, amerre láttunk. Egyálalán nem feküdt nekünk ez az agresszív stílus, ráadásul Orosz 13. percbeni kiválása sem ígért sok jót. Mi lesz itt? – nézett egymásra a szokatlanul nagyszámú nézősereg (kb. 170 fő, de sokan jöttek Túrkevéről is). Az agilisabban játszó túrkevei játékosok előtt jóval több lehetőség adódott, nekünk csak momentumok jutottak. Amikor pedig kicsit fickándozni kezdtünk volna, a vendégek kíméletlen belemenésekkel állították meg próbálkozásainkat. Kubovics spori ezeket még véletlenül sem büntette lapokkal, mi is felbátorodtunk, és beindult az adok-kapok, a vége pedig az lett, hogy a két tábor felváltva szidta a sípmestert. A 63. percben váratlanul mi szereztünk vezetést, Bukovszki gyönyörűen lőtte ki a bal felsőt. A vendégek még jobban beidegesedtek, mi pedig támadásban maradtunk. A végére teljesn nyílttá vált a mérkőzés, bármelyik csapat szerezhetett volna gólt, szerencsére ez nekünk sikerült. Lázók egyéni akcióját követően remekül tálat Bukovszki Dani elé, aki az üres kapuba bombázott. Bravúrgyőzelmet aratottunk hát, a vendégek az első félidőben fölényben futballoztak, de előnyüket nem tudták gólokra váltani. A második játékrészre feljavult csapatunk, és megérdemelten (és persze nem kevés szerencsével) győzött.
A pálya ördöge
Túrkeve - Karcag 0:0 2013.03.23.
Az utolsóperces góllal megnyert legutóbbi derbi előtt tavaly márciusban vendégeskedtünk Túrkevén. Ki nem emlékezne a márciusi havazásra, borított az mindent, ami csak létezett. A sarokba támasztott hólapátok körül még jóformán fel sem száradt a latyak, mikor jelenésünk volt: mindegy milyen a talaj, játszani kell! Hamar kiderült, hogy a „salakoson” lesz a meccs, és az is, hogy nagyot kaszálhatna az, aki elsőként dobná piacra a stoplis gumicsizmát. Nagy versenyfutásban voltunk Túrkevével, mi a harmadik, ők a negyedik helyen álltak, és egyelőre nem érezték meg a télen Törökszentmiklósra távozó Horváth Sándor hiányát (aki mellesleg ekkor is gólkirály lett, a Túrkevében rúgott őszi 16-ot megfejelte 17 tavaszi miklósival). Szomorú aktualitása is volt a találkozónak, a Túrkevén évekig edzősködő, a labdarúgásért oly sokat tevő Barna Gábor tragikus halálát követően először lépett pályára a túrkevei csapat, ráadásul hazai közönségük előtt. Kissé szeles időjárás, 2 °C (március 23-án!) és kb. 60, jó melegen felöltözött néző fogadta a kisméretű, göcsörtös, játékra szinte alkalmatlan „pályára” lépő csapatokat. Olyan volt a népsűrűség a „füvön”, hogy a nagy tömörülésben alig lehetett rést találni egy-egy indításhoz. Arra is vigyázni kellett, hogy nehogy valaki megszokásból rúgja meg a lasztit, mert az könnyen átszáll a rövid térfélen. Mindezek ellenére irányítottuk a játékot, bár a félidő hajrája a hazaiaké volt. A folytatás már változatosabban telt, mindenhol adódtak lehetőségek, köszönhetően annak, hogy a talajról felpattanó labdák gyakran megtréfálják a védőket, kiszámíthatatlan, hogy éppen hová perdül föl, pattan el a játékszer. A végére elfogyott a muníciónk, a hazaiak viszont mindenhonnan tüzeltek, Mogának azonban ezen a napon nem lehetett gólt lőni. Veterán hálóőrünk úgy repkedett, mint egy húszéves, az aprócska pontot neki köszönhetjük. Az irreális körülmények miatt egyik csapat sem tudott igazán értékelhető teljesítményt felmutatni, de ez tényleg nem az ő hibájuk. Akkor kié? Azé, aki engedélyezte, hogy ezen a pályán bajnoki mérkőzést lehessen rendezni! Mert e döntéssel egy várhatóan nagyon jó kis meccstől fosztotta meg a szurkolókat és a játékosokat. Egy igazi rangadótól, ahol a negyedik fogadta a harmadikat.
A két csapat története szombaton folytatódik. Nagyon várjuk már, meg jó lenne túl is lenni rajta. Kezünk a szemünk előtt, de a réseken azért kikukucskálunk, mint a gyerekek. Izgulunk, na!
Hajrá Karcag! Veletek vagyunk!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
