| FRISS HÍREK : „Nagyon jó érzés volt karcagiként képviselni Magyarországot!” |
„Nagyon jó érzés volt karcagiként képviselni Magyarországot!”
Halmai Márton 2014.09.12. 15:52
Egy hete már, hogy véget ért a 2014-es DiaEuro futsal-torna, vagyis a cukorbeteg labdarúgóknak szervezett Európa-bajnokság, melyen a karcagi szurkolók legnagyobb örömére csapatunk csupaszív középpályása, Nagy Roli is öregbítette városunk hírnevét. Az EB után vele beszélgettünk a válogatottról, horvát és lengyel verésről, arról a bizonyos EB-döntőről, a „miért nem lőttél” kérdésről és persze nagypályás fociról is. Roli készségesen állt rendelkezésünkre, sőt, igazi vezérként már az elején megragadta a szót. Hogy mi sült ki mindebből? A folytatásból kiderül!
- Először is szeretném megköszönni családomnak, a Karcagi Labdarúgó Baráti Kör tagjainak, barátaimnak, edzőmnek, csapattársaimnak, kis csapatomnak és szüleiknek a támogatást, az elismerést és a gratulációkat. Most érzem igazán, milyen nagy dolog, hogy eljuthattam egy Európa-bajnokságra. Igazi meglepetés volt itthon, a saját szurkolóink előtti köszöntés, nagyon köszönöm, és kívánom, hogy minden focista társam éljen át az életében legalább egyszer ilyen nagyszerű érzést.
Nemzetiszínű szalaggal átkötött pezsgő a KLBK-tól (Katt ide!)
- Kezdjük talán a legelején! Mióta vagy tagja a magyar cukorbeteg válogatottnak? És úgy egyáltalán, hogy kerül valaki a nemzeti csapat látókörébe?
- Ebben az évben jelentkeztem és kerültem be először a cukorbetegek futsal válogatottjába! Több alkalommal rendeztek válogatást, amire kb. 50-en jelentkeztek. Szerencsére sikerült mindig továbbjutnom! A végleges keret az edzések és a Balatonfüreden tartott edzőtáborok után, augusztus közepén lett kihirdetve, amibe nagyon nagy örömömre bekerültem.
Túl az első sikeres válogatón
- Idén harmadszor került megrendezésre a DiaEuro elnevezésű torna, viszont először a te részvételeddel. Hogyan fogadtak a „régi motorosok”?
- Úgy érzem, hamar sikerült beilleszkednem közéjük, nagyon barátságosak, segítőkészek voltak a tavalyi játékosok, örömmel fogadtak, és már az első válogató után odajöttek hozzám, és gratuláltak a teljesítményemhez.
- A tavalyi EB-n Horvátországban a magyar csapat megszerezte első aranyérmét ezen a viadalon. Mennyire volt kimondott cél a címvédés a torna előtt?
- Mint minden játékos és csapat szeret nyerni, így természetesen mi is szerettük volna megismételni a tavalyi EB győzelmet és megvédeni a címet! Magunkban mindannyian úgy gondoltuk, hogy egy erős csapatot tudott Hevesi Tamás edzőnk összeállítani, de azzal is tisztában voltunk, hogy hozzánk hasonlóan mind a 14 országból érkező csapat is mindent megtett a legjobb felállás érdekében, a tavalyi győzelem miatt viszont mindenki minket akar majd megverni, így nagyon nehéz lesz a címvédés. Mi azonban éreztük, mennyire bízik bennünk az edzőnk, így mindent beleadtunk a győzelem érdekében.
Végleges a keret, irány az EB
- Az EB első meccsén 5:2-es vereséget szenvedtetek Romániától, majd a következő meccsen kiütöttétek Szlovéniát. Hogy sikerült ilyen gyorsan kiheverni azt a pofont?
- A pofon „jókor” jött, hiszen még a torna elején voltunk és utána már minden meccsen csak a győzelem lehetett az elfogadott! A második meccsre már teljesen fel voltunk készülve, csak a továbbjutás és a győzelem lebegett a szemünk előtt!
- A folytatásban előbb hátrányból fordítva vertétek meg 7:2-re a lengyeleket, majd az elődöntőben Horvátországot is legyőztétek. Mondhatni, ekkorra állt össze igazán a csapat? Mekkora segítséget jelentett számotokra a hazai pálya és a magyar szurkolók buzdítása?
- A lengyelek elleni megfordított meccs után lehetett igazán érezni az öltözőben, hogy egy csapattá érettünk, megismertük, elfogadtuk egymást, és küzdött mindenki mindenkiért! Nagyon jó érzés volt címeres mezben hazai közönség előtt játszani, mindig nagy szurkoló táborunk volt, ami nagy lendületet adott. A döntőben pedig az értünk megszólaló magyar Himnusz után, és a szeretteinket látva szívszorító volt focizni, de óriási segítséget adott mindannyiónknak. Nagyon jó érzés volt karcagiként képviselni Magyarországot.
Roli ellen a dupla őrizet sem volt mindig elég
- A döntőben megismétlődött a nyitómeccs, ismét Romániával találtátok szembe magatokat. Felsejlett bennetek a pár nappal azelőtti vereség? Miben változtattatok a döntőre?
- Szerettünk volna visszavágni a csoportban elszenvedett vereségért és a hazai közönség előtt megvédeni az EB címet! Talán annyi változott a döntőre, hogy mindenki sokkal jobban akart, és próbáltuk megmutatni, hogy jobb csapat vagyunk, mint a román válogatott! A nézők szerint megnyerhettük volna, egy hajszálon múlott, de ilyen a foci.
- Említetted, egy hajszálon múlott… sajnos a szerencse sem mellénk szegődött ezen a meccsen, kapufákat rúgtunk, a románok talán elkerülhető góllal egyenlítettek, míg a szétlövés eleve lutri. Hogy érzed, mi hiányzott a végső győzelemhez?
- Nagyon akartuk, több helyzetünk volt, de sajnos nem sikerült a vezetést visszavenni. Úgy gondolom, hogy mindenki megtette a lehető legtöbbet a győzelemért, de ahogy te is mondtad, sajnos a szerencse nem állt mellénk!
Élő adásban
- Ha egy kulisszatitkot elárulhatsz, miért nem lőttél büntetőt a döntőben?
- Ki voltam jelölve büntetőrúgásra, de a szabály kikötötte, hogy az első három rúgó csak azok közül lehetett, akik a lefújáskor a pályán voltak, nekem pedig ápolás miatt el kellett hagynom a játékteret!
- A torna egésze alatt pazar gólokkal és gólpasszokkal segítetted a csapatot. Mennyire vagy elégedett a teljesítményeddel? És a válogatottéval?
- Úgy érzem, mindent megtettem a csapatért, a jó szereplésért. Elégedett vagyok a teljesítményemmel és természetesen a csapatéval is, de tudjuk, hogy mindig van hova fejlődni, így folytatjuk tovább a felkészülést, és jövőre újra az EB cím meghódításáért küzdünk!
Itt megnézheted a meccsek összefoglalóit
- Bár a döntő után érthető módon néhányótoknál eltört a mécses, kis idő múlva biztosan boldogan fogtok majd visszagondolni erre az EB-re. Számodra melyek voltak a torna felejthetetlen pillanatai? Melyik az a meccs, amelyet soha nem felejtesz el?
- Igen, nagyon boldogan gondolunk vissza a bajnokságra és az elért második helyezésre. Számomra a horvátok elleni 3:1-es siker felejthetetlen, hiszen az ellenfélnél három első osztályú játékos is szerepelt, de remek csapatmunkával, nagy akarattal legyőztük őket, amihez nekem is sikerült góllal hozzájárulnom!
Megy a bal!
- Ha a minta folytatódik, és a következő EB-t is a címvédő rendezi, jövőre Romániában lehet revansot venni a balatonfüredi történésekért. Nagy Rolanddal a fedélzeten?
- Nagyon sokat beszélgettünk Hevesi Tamással és elmondta, hogy nem nagyon szeretne változtatni a kereten, meg volt velünk elégedve. Készülünk tovább, így remélem jövőre a keret tagjaként én is ott ülhetek a Romániába induló busz fedélzetén.
- Életed talán legmozgalmasabb hete van mögötted, előbb EB ezüstérmes labdarúgó lett belőled, majd visszatértél a nagypályára, ráadásul gólt is fejeltél a törökszentmiklósiaknak. Mindkét környezetben jól megállod a helyed, de mégis, melyik változata a focinak áll közelebb hozzád?
- Talán egy kicsit közelebb áll a szívemhez a kispálya, de számomra ugyanúgy megvan a nagypályának is a maga szépsége. Nekem a foci az életem, nagyon fontos az egészségem érdekében is, így mindegy, csak rúghassam még sokáig a bőrt!
Boldog ezüstérmes csapat
- Ha már szóba került a nagypályás foci, csak a bajnoki arannyal lennél elégedett a szezon végén?
- Két éve megszereztük a dobogó legalsó fokát, tavaly a második helyet, úgy gondolom, idén nem lehet más a célkitűzésünk, mint hogy megnyerjük a bajnokságot! Így én azt mondom, hogy igen, én csak a bajnoki címmel lennék elégedett!
- A KLBK és az olvasók nevében köszönjük a beszélgetést! További jó egészséget és sok sikert kívánunk neked!
- Én köszönöm az interjúra való felkérést!
Fotók: facebook.com
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
