Nagyon fontos meccset nyertünk tegnap (Karcag - Fegyvernek 2:0), de nemcsak a három pont miatt van kiemelkedő jelentősége a győzelemnek. Azért is, mert annyi üzenetet hordoznak magukban a szombat délutáni történések, hogy még felsorolni is nehéz, de azért megpróbáljuk.

A győzelemmel üzent a csapat a világnak (a szurkolóknak, az ellenfeleknek, mindenkinek), hogy itt vagyunk, bár volt egy kis megingásunk, de továbbra is tesszük a dolgunkat, küzdünk, hajtunk becsülettel.

Üzentek a sérültek, akik úgy is vállalták a játékot, hogy tudták, kockáztatnak, ha pályára lépnek.

Üzentek a nagy számban jelen lévő szurkolók, hogy bár minden vereség fáj, de akkor is a csapat mellett állnak, jóban-rosszban egyaránt.

Az égiek egy frissítő záporral üzenték, ébresztő, karcagi focisták! Győznötök kell!

Az első félidő nem volt a miénk, ezen nincs mit szépíteni. Nem mintha alárendelt szerepet játszottunk volna, csak nem volt meg bennünk az átütő erő. Nagyon meg sem dolgoztattuk a vendégek hálóőrét, Lórinak azonban akadt dolga jó párszor, ráadásul bravúrok is kellettek ahhoz, hogy tartsuk a gól nélküli döntetlent. Az eső aztán felülírt mindent, újra kellett kezdeni a játékot a csapatoknak. Forma 1-ben ilyenkor kimennek kereket cserélni, a focisták ugyan maradtak a cipőjükben, de kellett egy kis idő, mire felvették a megváltozott körülményekhez passzoló ritmust. Székely Dávid remek gólja éppen jókor esett, nagyon kellett, hogy előnnyel mehessünk száradni az öltözőbe.

A folytatásban egy olyan karcagi csapatot láthattunk a pályán, amelyik elhitte végre, hogy ezen a meccsen nemcsak esélyes, de nyerhet is. Számolatlanul vezettük egyre-másra a támadásokat, és Nagy Roli stukkja végleg rendet tett a fejekben. Hogy még két meccsre elegendő helyzetet is elpuskáztunk, az más kérdés, ne legyünk telhetetlenek, az előző fordulók kudarcai hagytak a nyomot a srácokban, nem is keveset. Minden játékosunk óriási dicséretet érdemel, elszántság, akarat, megalkuvást nem tűrő harcmodor, lelkesedés és hatalmas győzni akarás jellemezte csapatunkat.

Fortuna asszony is megfogta a kezünket, mert ha épp a vendégek mellé áll, alakulhatott volna máshogy is a kilencven perc. A fegyvernekiek veszélyes kontrákat vezettek a második félidőben is, rúgtak olyan szabadrúgást Moga kapujára, hogy egy szavunk se lehet, ha bármelyikből gólt szereznek. De ennek most így kellett történnie.

Szurkolók, játékosok, edzők a meccs után sokáig együtt maradtak, falatoztak, iszogattak, átbeszélték a múltat, a jelent és jövőt. Terveket szövögettek, megvitatták a világ nagy dolgait, és mindannyian úgy érezték, ez a nap az övék. Üzentek egymásnak: mi értetek vagyunk, ti értünk, történjen bármi is! Így kerek a világ.

Hajrá Karcag!

Gyorsértékelés a meccsről

Fotók a meccsről

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés