Köszi, a felkérést! Nem tudom, hogy jó ötlet-e engem kérdezni, hisz aki ismer, tudhatja, én nagyon elfogult vagyok. Mondhatni jobban szeretem a Fiúkat, mint értek a focihoz. A tegnapi nap szerintem mindenki úgy indult neki ennek a meccsnek, hogy nyerni kell! Abban viszont nem vagyok biztos, hogy hozzám hasonlóan... másban is megvolt-e a para, hogy nem így lesz. Aztán a meccs elején, mikor megszületett a gól, bíztam benne, hogy hozza a többit is. Míg esett az eső, én az ellenfél kapuja mögül néztem a meccset, és nem volt gond, hogy nem látom, mert javarészt azon a térfélen ment a játék. A gond akkor kezdődött mikor a második félidőben a Szajol egyenlített. A pálya nagyon csúszós volt, és ha elindulni sikerült esés nélkül, a megállás már biztos nem volt ilyen szerencsés. Erre szokták azt mondani, a labda kerek, és a másik csapat is azon a pályán játszott. Szerintem inkább azzal volt a gond, hogy a Fiúk annyira akartak, hogy már azért nem sikerült semmi. Itt jön megint az elfogultságom... bizony volt, amit nekünk nem fújt be a spori, míg a másik részen inkább együtt érzőbb volt. Lehet, most butaságnak tűnik, amit írok, de szentül meg vagyok győződve arról, hogy nem a tudás hiánya miatt kaptunk ki, nem a Szajol " verte " meg a csapatot, hanem inkább pszichikailag kapott ki a Csapat saját magától. Ezen kell túljutni, és nem a "nem sikerült"-re gondolni, hanem a "sikerülteket" kiemelni. Hajrá Karcag!!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés