Gyenge muzsika

2013. augusztus 31-én, újra a bajnokság elején, ezúttal a 3. fordulóban fogadtuk Jánoshida csapatát. A nyáron jelentősen átalakult a hidai keret, Lajkovicsot a Nagykörőn csodát tévő Varga László (újabb ismerős név) edző váltotta, és hozott magával tizenkét (!) új játékost, kilencen pedig távoztak a csapattól, köztük a karcagi kötődésű Hajdu Zsolt (Felsőtárkány), Csatári József (?), Kocsis János (friss hír, hogy 2014. februárjától Tiszaszentimrén játszik) és Lajkovics János (Tiszafüred).

Az új szerzemények közül a legismertebb név az NB I-et is megjárt Ábel Péteré volt, aki valóságos vándormadárnak számít. A huszonkilenc éves középpályás játszott már korábban is Hidán, de megfordult Tiszasason, Csépán, Tökölön, Szolnokon, Békéscsabán, Orosházán, Kecskeméten, Tatabányán, Szentesen és az Újpestnél, sőt, futsalban és strandlabdarúgásban is volt jó néhány csapat tagja.

A meccsre úgy futott ki mindkét csapat, hogy hajszálra egyformán teljesítettek az előző két fordulóban, 1 győzelem, 1 döntetlen, 4-2-es gólarány. Mi kezdtük jobban a mérkőzést, és bár a félidő nagyobbik részében irányítottuk is a játékot, a vendégek támadásai sok zavart okoztak a védelmünkben. A második negyvenöt perc kiegyenlítettebb játékot hozott, mindkét csapatnak voltak kihagyott helyzetei szép számmal, talán nekünk kicsivel több, de a döntetlen mégis igazságosnak volt mondható.

Az InfoKarcag a meccs másnapján kissé szigorúbban értékelte a látottakat:

Kiábrándító játék, pontatlan passzok, akadozó gépezet – szezon eleji forma, vagy több annál?

Izgalmas, jó iramú meccsben és közönségszórakoztató játékban bízott a két remekül rajtoló, hajszálpontosan egyformán álló Karcag és Jánoshida mérkőzésére kilátogató szurkolótábor, akiket az összecsapás első perceiben nem is hagytak cserben a játékosok, hiszen a hazaiak gyors labdajáratásaira agilis letámadásokkal reagált Varga László legénysége.

A kezdeti lelkesedés azonban hamar alábbhagyott, a mezőnyben gyömöszölték egymást a csapatok, helyzeteket alig jegyezhettünk fel. Sok pulzusemelő megmozdulás nem történt a pályán, a karcagi együttes meddő mezőfölénye nem sokat ért a masszívan játszó hidaiak ellen.

 Reménykedtünk benne, majd a második játékrészre jobban felpörögnek Szívósék, ám nem így történt. Nem úgy a vendégek, akik átvették a játék irányítását, de igazán komoly gólhelyzetet ők sem tudtak kialakítani. A karcagi gárda pedig még az első félidőben mutatott produkciót is alulmúlta, sok hibával, elképzelés nélkül játszottunk, az utolsó percek rohamaitól eltekintve alig jutottunk el Lengyel kapujáig. Az eredmény így nem is lehetett más, mint 0-0, amellyel a meccs egészét tekintve mindkét fél elégedett lehet. Egyik csapat sem érdemelt vereséget, de - tegyük a szívünkre a kezünket - győzelmet sem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés