A nagyot küzdő karcagi csapat legyőzte Tiszafüredet, így folytatódik a tavalyi bajnok mélyrepülése, mi pedig továbbra is a dobogó közelében állunk.
A borongós idő sokakat távol tartott a szezon egyik legnagyobb rangadójától, de azért összegyűlt vagy 120 néző. Az összeállításkor Orosz mester a lázas beteg Kovács Csabát kénytelen volt nélkülözni, s mint később kiderült, egyik legmegbízhatóbb védőnk hiánya majdnem végzetesnek bizonyult.
Kezdődik a rangadó
A rutinos vendégjátékoson a megilletődöttség legkisebb jele sem mutatkozott, a labdát sokat birtokolva igyekeztek magukhoz ragadni a kezdeményezést. Ennek ellenére mi szereztünk vezetést. A 12. percben Hamar Jani középre tekert szabadrúgását az ötös sarkánál Németh Misi csúsztatta tovább, majd a labda a védők és támadók sűrűjében utat talált Ulveczki hálójába. Majd felrobbant a domb, az addig is lelkesen szurkoló karcagi B-közép még inkább rázendített.
A szurkolók igazán kitettek magukért
A rigmusok és a dobszó azonban a vendégeket hozta jobban tűzbe, és egyre másra vezették támadásaikat. A kapuban álló Belényesi Lacit alaposan megdolgoztatták, többször is határozottan, olykor bravúrt bemutatva kellett közbeavatkoznia. A 18. percben azonban ő is tehetetlennek bizonyult, elmélázó védőink között Bozsó közelről belőtte a füredi egyenlítő gólt. Csapatunkat Orosz Pisti korai sérülése is hátrányosan érintette, újabb szerkezeti változtatásra volt hát szükség. Az Orosz helyére érkező, a csapathoz a múlt héten csatlakozott Rózsa Pisti játéka azonban üdítően hatott, végig lelkesen, nagyot küzdve igyekezett kivenni a részét a játékból.
Rózsa Pisti jó erőben van, bizakodhatunk, hogy hamar visszanyeri őszi formáját
Más kérdés, hogy a folytatás mégsem tartogatott túl sok jót a számunkra, a párharcok nagy részét elveszítettük, sok hibával passzoltunk, helyzetig sem nagyon jutottunk el. A vendégek sem szakították meg magukat, de azért a játék irányítását a félidő végéig nem nagyon engedték ki a kezükből.
A szünet többnyire jótékonyan hat csapatunkra, most is más felfogásban futottak ki a srácok a második játékrészre. Ebben persze jelentős szerepe volt a kettős cserének, Varga Zoli helyére Kupai Krisztián érkezett, Szőke Robit pedig Balogh Baba Józsi váltotta. Valamivel magasabb fokozatban folyt a játék, de csak egy-két keményebb belemenéstől, a játékvezető olykor következetlen ítéleteitől és teátrális megnyilvánulásaitól emelkedett meg néha a pulzus.
Baba játéka lendületet adott a csapatnak
Az utolsó fél órára kezdték a csapatok előhúzni a rejtett tartalékaikat. A futószalagon érkező füredi akciókat látva nekünk főleg a védekezésre kellett jobban koncentrálnunk, támadáskísérleteink továbbra sem jelentettek komoly veszélyt. Fokozatosan kezdett egyre nyíltabbá válni a küzdelem, és lógott a levegőben, hogy amelyik csapat betalál, az könnyen meg is nyerheti a találkozót. Hogy a mindent eldöntő gólt nem a fürediek vitték be, azt leginkább Belényesi Lacinak köszönhetjük. Hálóőrünk a közeli és távoli lövéseket is magabiztosan védte, ziccereket fogott, több bravúrral tartotta életben a reményeinket.
Belényesi Laci volt a mezőny legjobbja
A sorsdöntő találatot nem mi rúgtuk, de Tóth Tibor öngólt vétett, így mégis a karcagi kezek emelkedhettek a magasba. „Van még hátra húsz perc, valahogy ki kell húzni!” – mondogatták a karcagi szurkolók, „Van még hátra húsz perc, valahogy ki kell egyenlíteni!” – kontráztak a füredi drukkerek. Próbálkoztak is rendíthetetlenül, mi pedig azt tettük, amit ilyenkor megkövetel a haza, védekeztünk, az eszközökben nem nagyon válogatva. A vendégek kitámadtak, így több lehetőségünk adódott kontrázni, egy ilyen alkalommal a vetődő Ulveczkiről kipattanó labdát Baba közelről a hálóba passzolta, de a játékvezető les miatt érvénytelenítette a gólt.
Hurrá, újra vezetünk!
Az eredmény a hátra lévő időben sem változott, a sok szabálytanság és sérülés miatt szaggatottá vált a játék, de ezen már nem bánkódtunk, hiszen a hármas sípszó azt jelentette, hogy két és fél év után újra nyerni tudtunk Tiszafüred ellen. Dorcsák Zoltán csapata nem érdemelt vereséget, de ezen a délutánon hadilábon álltak a szerencsével. Talán mi is rászolgáltunk volna a múlt héten legalább egy döntetlenre, de amit akkor elvett a sors, azt most visszaadta. Ehhez persze kellett a lelkes játék, a harcosság, a lelkesesedés, a küzdeni tudás, és ebben minden karcagi játékos előtt le a kalappal! Volt néhány átlag feletti teljesítmény: a meccs embere a teljes mezőnyt figyelembe véve Belényesi Laci volt, aki eddig ritkán játszott, most azonban maximálisan élni tudott a lehetőséggel. Dicséretet érdemel Németh Misi, aki fontos gólt szerzett és végig megbízhatóan, stabilan futballozott. Teljesen kihajtotta magát Kocsis Jancsi, jól mozgott Rózsa Pisti, nagyon aktív volt Bukovszki Dani, és Baba játéka szintén nagy lökést adott a csapatnak.
Feszült hangulatban ért véget a találkozó
A karcagi szurkolótábor pedig maga volt a csoda! A csapat tizenkettedik tagjaként hangszálaikat nem kímélve, megállás nélkül űzték, buzdították a játékosokat. Hatalmas köszönet nekik, ők is kivették a részüket ebből a szép sikerből. Szép volt, fiúk - a pályán és a lelátón is!
Karcagi SE – Tiszafüredi VSE 2:1 (1:1) - itt a mérkőzés MLSZ jegyzőkönyve
A karcagi szurkolótábor így köszönt el csapattól
Tippversenyünkön nyolcan is (Czinege János, Décsei László, Pekár Gábor, Szívós Gyula, Balogh Norbert, Juhász Erik, Kiss Tibike és Varga Zsolt) eltalálták a végeredményt, közülük a KLBK „Hajrá Karcag!” szurkolói sapkáját Pekár Gábor nyerte. Gratulálunk! A fejfedő a következő hazai bajnoki meccsen vehető át.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
