Bántóan kevés néző előtt (mintegy 100-120-an lehettek jelen, abból is kb. 50-en Karcagról), gyönyörű napsütéses időben, de néha erős széllökésekkel tarkított időjárási körülmények között, jól előkészített pályán kezdődhetett el a "Nagy Derby", a Kunsági "El Classico". 

A nagy tét nem nyomta rá a bélyegét a mérkőzésre, nem tűntek a csapatok megilletődöttnek. A hazaiak védekezésre, a mieink pedig a mérkőzés minél hamarabbi eldöntésére rendezkedtek be. Az első perctől kezdve nagy nyomás nehezedett a hazaiakra, akik ezt nehezen tudták elviselni, így olykor a túlzott keménykedéstől sem riadva vissza. Itt kell megjegyeznem, hogy a játékvezető ebben az osztályban ritkán látható korrektséggel, a szabályok maradéktalan betartásával vezette a mérkőzést, talán csak egy-két sárgalap hamarabbi kiosztásának elmaradását vethetjük a szemére, de szerencsére ez nem befolyásolta a mérkőzés kimenetelét. Ez azonban nem szegte kedvét a karcagi fiataloknak, akik türelmesen, taktikusan, ha úgy hozta a sors, gyors kontrákkal, ha kellett, a védelem többszöri körbeadogatásával puhították az egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő hazaiakat! Csak pillanatokra, egy-két passz erejéig birtokolták a hazaiak a labdát, mert játékosaink labdavesztéskor azonnal visszatámadtak, és a nagy kedvvel játszó (nem is csoda, hiszen megnyerte a Jászkunfoci szavazását) Erdei Tibi vezérletével azonnal visszatámadtak és nagyon sok labdát szereztek. Aztán ahogy már az mifelénk lenni szokott, jött Székely Dávid, és szemfüles gólja még azt a kis nyomást is levette a fiúk válláról, ami addig volt, habár ebből mi keveset észleltünk, hiszen eddig is parádésan fociztak, csak hát a játék sava-borsa mégiscsak a gól ugyebár.

Kisújnak ki kelett támadni, akár tetszett, akár nem! Ezt aztán nagyon élvezték támadóink, mert újabb és újabb lehetőségek nyíltak számukra. A kisúji keménykedés továbbra is megmaradt, így Nagy Roli szabadrúgás bombái továbbra sem hagyták, hogy Láng Sanyi öt percnél tovább munka, és valljuk meg őszintén, bravúr nélkül maradjon! Több pártatlan néző szerint is Láng Sanyi volt a mezőny legjobbja, mert ha nem véd ilyen bravúrosan, a karcagi győzelem bizony akár kétszámjegyű is lehetett volna.    

A második félidőben aztán már minden úgy alakult, ahogy mi drukkerek elképzeltük.

Tovább erőlködött a hazai csapat, de egy kivételével komoly helyzetig el sem jutott. Jött aztán nagy örömünkre Bukovszki Dani okos, és Erdei Tibi bravúros gólja, ami végleg eldöntötte, ezen a napon csak egy csapat nyerhet, és ez csak a Karcag lehet! Eljöhetett az az idő is, amely minden szurkoló álma, hogy minden karcagi passznál ollézhatott a közönség, és amikor már azt hihettük volna, hogy mindkét csapat elfogadta az eredmény ilyetén állását, jött Nagy Roli, és megérdemelten feltehette az i-re a pontot, mindenkit leültetve, kicselezve adta meg a kegyelemdöfést a nagyon halovány teljesítményt nyújtó hazaiaknak.

A mérkőzés végén igazi örömfocit láthatott a tisztelt publikum, úgy látszott, mintha újra megtalálták volna egymást a CSAPAT és a SZURKOLÓK, hiszen együtt örülve, pacsizva ünnepelték ezt a minden bizonnyal sokáig emlékezetes győzelmet.

A játékosok közül nem szeretnék kiemelni senkit, mert ezen a napon is, mint már olyan sokszor IGAZI CSAPATKÉNT szerepeltek, így mindannyian dícséretet érdemelnek!

Szép volt fiúk, köszönjük Nektek ezt a feledhetetlen győzelmet!

A jövő héten a második helyen álló Jászberény látogat hozzánk, remélem nagy számú közönség előtt. Mi, fociszerető drukkerek szurkolásunkkal kivesszük a részünket az újabb győzelemből, ami valljuk meg, koránt sem tűnik könnyűnek, de ha ilyen elszántan, koncentráltan, taktikusan játszunk, ha óriási csatában is, de megszerezzük a győzelmet!

Hajrá Karcag! 

Fotók a meccsről

Események percről percre

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés