"Országos egyes" - így vezette fel a mérkőzést annak idején az InfoKarcag, de halkan ott volt a mondat végén még egy "- vagy mégsem?" kiegészítés is. Így vagyunk Szajollal, többnyire sikerül két vállra fektetnünk őket, de azért értek már bennünket meglepetések velük kapcsolatban.

Mostani felvezetőben azonban nem ásunk mélyebbre, majd holnap csemegézünk az elmúlt évek ütközeteiből. Elevenítsük hát fel azt a csodálatos őszi délutánt, amikor minden összejött (rögtön helyesbítenünk is kell, korántsem jött össze minden, hiszen akkor legalább még egyszer ennyit rúgtunk volna).

Bombaformában, erőtől és önbizalomtól duzzadva vártuk a derbit, szűk egy hónappal voltunk a Kisúj elleni, kiütéses győzelmünkkel végződött mérkőzésen, és azt követően futószalagon szállítottuk a jobbnál jobb eredményeket: döntetlen Berényben (2:2), győzelem Újszász ellen (4:1), majd Fegyverneken (0:3). 12 meccses veretlenségi sorozatnál tartottunk akkor, azóta tudjuk, hogy ez 20 forduló után, éppen három hete szakadt meg.

2013. októberben 12-én a nyolcadik helyen álló szajoliak személyében azonban nem egy gyengécske, hanem egy 6 meccs óta veretlen gárda érkezett hozzánk, így minden adott volt egy jó kis mérkőzéshez.

Bátran kezdtünk, irányítottuk a játékot, és fölényünk a 21. percben érett góllá. Szentannai szögletét Kovács Csaba fejelte kapura, Rigó kapus kiütötte a labdát Székely elé, aki két lépésről a léc alá bombázott. Három perc múlva Nagy Roli 20 m-es szabadrúgásból növelte előnyünket, a labda védhetetlenül vágódott a bal felsőbe. Ezután jó 40 percnyi játszadozás következett (ebben nincs benne a 15 perc szünet), mely főleg a hazai lehetőségek elpuskázásából állt, de azért a vendégek is el-el jutottak a kapunkig. A 65. percben aztán minden szempontból a legjobbkor jött az újabb gólunk. A bóbiskoló nézők felriadtak, a vendégek végképp megrogytak, mi pedig szárnyalni kezdtünk. A gól úgy esett, hogy Erdei játszotta meg Székelyt, aki Rigó hasa alatt megtalálta azt a pici rést, ahol a hálóba továbbíthatja a lasztit.

A 71. percben ismét jött egy remek Szentannai-szöglet, a röviden egy luftfejes Székely Dávidtól, majd a meglepett Májer lábáról a kapuba pattanó (vánszorgó) labda, azaz öngól. Az ötödik dugót 10 perccel a vége előtt szereztük, a végig remek formában futballozó Székely az alapvonalig cselezett, majd tálcán kínálta a lehetőséget Kupai Krisztiánnak, aki köszönte szépen, bepasszolta élete első felnőtt gólját. Na, ekkor, azaz az ezt követő ünnepléskor készült a legendás fotó, ahol ugye valahol legalul a gólszerző, rajta a komplett karcagi csapat (Moga igazoltan távol - a saját térfélen), és az örömködésbe beszáll a korábban sárgát kapó, öngólt vétő, de a vicces szituációkra szemlátomást mindig kapható Májer Norbert is. Ez a fotó (Halmai Balázs felvétele) aztán a Trollfocira is felkerült, lájk-, hozzászólás- és megosztáscunamit indítva el. (Kattints a képre!)

De térjünk vissza a meccshez, a 88. percben Szőke Robi szép lövéssel tette fel a pontot az i-re, vagy inkább a koronát a csapatunk aznapi teljesítményére. Kun Mihály játékosai nem nagyon tudtak felpörögni erre a meccsre, a két csapat ezen a délutánon nem volt egy súlycsoportban. Holott egy kicsit mi is haloványabban teljesítettünk, mint az előző héten Fegyverneken, vagy a jászberényi vendégjátékunk alkalmával, ezúttal pont annyi energiát fektettünk ebbe a feladatba, ami egy nagyarányú, könnyed, közönségszórakoztató győzelemhez szükséges volt. Se többet, se kevesebbet.

Holnap felidézzük a két csapat elmúlt évekbeli találkozásait, többnyire nem volt gond, de akad köztük egy igen-igen fájó derbi is. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés