Mi másodikak vagy harmadikak leszünk, ez már biztos. Nem mindegy? Hát nem! Már hogy lenne mindegy!? Ha legalább egy pontot szerzünk szombaton, garantált az ezüstérem. (UPDATE! Nem elég az egy pont, győzni kell, ha biztosan másodikak akarunk lenni.)

Túrkeve jelenleg a kilencedik, ha legalább hat-hét góllal megvernek bennünket, és az előttük álló Rákóczifalva kikap egy-két góllal, felérhetnek a nyolcadik helyre. Ha veszítenek, akár két-három helyet is visszaeshetnek. Nem mindegy? Hát nem! Már hogy lenne mindegy!? De ismerve a keviek elszántságát, ha semmi tétje nem lenne a derbinek, akkor is mindent beleadnának. És ez így is van rendjén. Csak legyünk tisztában vele! És készüljünk fel rá alaposan. Mert ezt egy valódi presztízsmeccs, mégpedig a javából!

Túrkeve általában nagyon összekapja magát ellenünk. Néha még a sportszerűtlenség határát is átlépik, ha arról van szó (lásd lejjebb). Tavaly a hatodik helyen zártak, ennél idén minden bizonnyal jobb eredményre számítottak mind a szurkolók, mind a játékosok, a vezetőség. Az őszük sikerült gyengébben, mindössze háromszor tudtak nyerni, tizenhárom ponttal a tizenkettedik helyen mehettek telelni. A szünetben Finta Imrét Varga László váltotta a vezetőedzői poszton, és az új mester irányításával, Varga Zoli vezérletével egy „másik” Túrkeve vágott bele a tavaszi küzdelmekbe. Március óta húsz pontot gyűjtöttek, ötször nyertek, és mindössze háromszor kaptak ki. Csak a két nagyvad (Füred és Berény), valamint a múlt héten Törökszentmiklós tudta két vállra fektetni őket. Megerősödtek, mind játékban, mind fejben.

Hogy mire számíthatunk szombaton? Ha felelevenítjük a legutóbbi találkozásunkat, képet kaphatunk arról, nagyjából mi vár ránk.

A két csapat legutóbb 2013. november 23-án meccselt egymás ellen. A most szombati derbi odavágója Karcagon került megrendezésre, a tét az őszi elsőségünk volt. Mégsem voltak kedvezőek az előjelek, hiszen kissé akadozott az addig oly olajozottam működő gépezetünk, előző héten Jászárokszálláson hagytunk két pontot, de ezt már a múlt héten kitárgyaltuk.

Túrkeve tavaly ősszel mutatta be a bajnokság bravúrját, Tiszafüreden tudtak nyerni (0:1), és ezt a gyomrost az akkori listavezető Füred sokáig nem is heverte ki.

Hűvös időben, hevesen fújó széllel és karcagi rohamokkal indult a mérkőzés, majd negyed óra elteltével kissé visszaesett az iram. A folytatásban helyzetek jobbára előttünk adódtak, mégis gól nélkül zárult az első negyvenöt perc. A második játékrészben is irányítottunk, támadtunk, a vendégek pedig már egy óra játék után kínkeserves időhúzásba kezdtek, biztosan sokan emlékeznek, négy labdánkat is kibikáztak az erdőbe. Nemcsak a fák között, hanem a füvön is ment a műsor, elő lett adva a "nagyhalál", legalább háromféle koreográfia szerint. A védőik nem kíméltek senkit, nem számított a sárga sem (négyet gyűjtöttek össze a második félidőben), az amúgy remekül védő Tőke Imre pedig olyan tempóban ment a labdáért és végezte el a kirúgást, mintha lassított felvételen mozgott volna.

Aztán Kupai csak betalált, de volt a Liget úton egy olyan ember (pechünkre pont Kóródi játékvezető), aki lest látott, így gürizhettünk tovább. Kétségbeesetten, mindent egy lapra feltéve támadtunk, naná, hogy majdnem mi kaptunk gólt az egyik veszélyes kevi kontrából. Végül siker koronázta a nagy akarást, a 90. percben Szentannai egy csellel két védőt is becsapott, majd spiccel éles szögből kilőtte a hosszú alsót. Ezt nagyon megérdemeltük (meg az időhúzás miatt a túrkeveiek is). Egy jó iramú, élvezetes mérkőzésen, hősies küzdelemben, az utolsó percben szerzett góllal értünk fel a csúcsra, őszi bajnokok lettünk! 

Holnap a két csapat további párharcait is megidézzük az elmúlt évekből.

Hajrá Karcag!

(Halmai Balázs fotói 2013. november 23-án készültek.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés