Pedig minden olyan jól indult. Csinos jegy-, szurkolóisapka-, tagsági- és tombolaárus személyzet fogadta a nézőket szombaton délután a Liget úti Sporttelepen. Több oka volt, hogy vidám és optimista hangulatban gyülekeztek a drukkerek, egyrészt azért, mert a baráti kör most is szurkolói kártyával kedveskedett az érkezőknek, másrészt a Varga Jani által dirigált ifjúsági csapatunk újabb szép győzelmet aratott (3:0, gólok: öngól és Hamar Jani dupla) és vezeti a tabellát, harmadrészt pedig mind a KLBK weboldalának szavazásán, mind a Facebook oldalán megtartott tippversenyen szinte kivétel nélkül mindenki nagy gólarányú karcagi győzelmet jósolt és várt. Az időjárás ideális labdarúgóidőnek volt nevezhető, a büféhez pedig a karcagi játékosok megelőlegezett győzelmére készülő őzpörkölt ínycsiklandó illatán keresztül vezetett az út.

- Körülbelül 120 néző jött a meccsre -

Minden körülmény adva volt tehát egy jó kis focicsemegéhez, persze a leglényegesebbről ne feledkezzük el, elszánt, sikerre éhes focicsapatból is volt kettő. A hidaiak rögtön az elején „ellopták” a show-t, kék-fehérben érkeztek, így a vadiúj Karcag-mez bemutatása még várat magára a Liget úton.

- Így kezdtünk -

Túlzás lenne azt mondani, hogy – a Moga Lóránt, Kovács László, Szívós Gergő., Szentannai Zoltán, Orosz István, Domokos Attila, Nagy Roland, Szívós Gyula, Bukovszki Dániel, Erdei Tibor,  Székely Dávid, cserék: Domokos Roland, Ungi Viktor, Fábián Krisztián összeállítású – csapatunk nekiugrott volna a hidaiaknak, inkább komótosan járattuk hátul a labdát, néha egy-egy kiugratási kísérletre vállalkoztunk, másra nem nagyon. Így aztán nem is csoda, hogy a vendégek szélvészgyors kontrái okoztak némi zavarodottságot a védelmünkben. Egy extrém méretű bedobást követően akár a vezetést is megszerezhették volna, de erőtlenre sikerült a 4 méterről leadott fejes. Nem a miénk volt az első negyed óra.

- Kevesen gondolták, hogy Székely Dávid gólját nem követi több -

Aztán váratlanul mégis vezetést szereztünk, egy rossz hidai passz (vagy labdaátvétel?) hozta helyzetbe Székely Dávidot, aki köszönte szépen, és a kifutó Kolláth mellett a hálóba bombázott. Hatalmasat sóhajtottunk, hátra lehet dőlni, átszakadt a gát, most már jöhet a gólözön, az örömfoci. Hát, nem jött.

- Erdei is többször próbálkozott -

A lelkesen játszó jánoshidai játékosok egyre másra veszélyeztettek, egy majdnem tökéletes szabadrúgás centikkel kerülte el a jobb felsőt, bár Lóri úszott a levegőben, de félő, hogy nem érte volna el, majd egy váratlan, 25 méterről leadott lövés csattan a jobb kapufánkon, ezt hálóőrünk már csak szemmel tudta követni. Persze nekünk is voltak lehetőségeink, Domokos Attila egy remek ütemű kiugratással a kapuig gyalogolt, de a játékvezető les miatt érvénytelenítette a gólt (határeset), majd volt egy léc alá tartó Bukovszki-fejes, amit Kolláth bravúrral tolt szögletre. Egy másik fejesből azért mi is eltaláltuk a felső lécet, de aztán megint a hidaiak 10 perce következett, nem egyszer a szerencsén múlt, hogy nem találták el a kapunkat. A lefújás előtti percekben viszont egykapuztunk, akkor meg mi lőhettünk volna legalább kettőt. Maradt az 1:0 és a bizakodás, hogy a második félidőben végre le tudjuk szakítani a lelkesen játszó vendégcsapatot.

- Kolláth uralta a kapuja előterét - 

A folytatás jó ötperces csúszással indult, az egyik hidai játékosnak akadt dolga az öltözőben, a nézők és a játékosok türelmesen várták, majd üdvrivalgással fogadták megérkeztét. A játék képe nem sokat változott, talán csak annyiban, hogy az első félidőben látottaknál is szembetűnőbb volt, milyen sok hibával játszanak a csapatok. Rengeteg pontatlan átadás, csínbe rúgott passz, és az ezeket követő menetrendszerű szabálytalanságok tördelték a játékot. A rugdosásban a vendégek jártak elöl, Mozsár játékvezető fél óra alatt négy sárgát is kiosztott legvehemensebb hidai játékosoknak. Egy-két hajmeresztő védelmi hiba előfordult mindkét oldalon, a kapusok továbbra is aktívan voltak foglalkoztatva, volt sok-sok indítás, kiugratás, lövés, pontrúgás, de egyik sem vezetett eredményre. Székely Dávid lábában maradt a félidő - talán - legnagyobb helyzete, 14 méterről fölé durrantott, pedig ő az ilyeneket be szokta verni, mondjuk az orrvédő maszk szemlátomást zavarta és hátráltatta a játékban. A csereként pályára küldött Domokos Roland játéka vitt egy kis színt a támadó játékunkba. Ungi Viktor felnőttek közti bemutatkozása jól sikerült, a fiatal középpályás bátran, nyugodtan és ügyesen mozgott.

- Kovács Csabi ezúttal a nézőtéren foglalt helyet -

Lassan csordogált a meccs, egyre többször pillantottunk az eredményjelzőre, csak telne már el ez a fránya 15, 10, 5... perc. Az utolsó hármat pedig jobb elfelejteni, akkor legalább kettőt kaphattunk volna, előbb az egy szöglethez felfutó Kolláth kapus lőtt (!), Moga védett, majd a kapunk előtti kavarodást követően alig ment mellé egy hidai lövés, és ebből volt még egy. A hajrára megzavarodtunk, félő, ha még pár percig tart a meccs, nem ússzuk meg kapott gól nélkül. De megúsztuk, a vendégek pedig bosszankodva/szomorúan jöttek oda gratulálni, ha őszinték akarunk lenni, legalább egy pontra rászolgáltak. Hogy ez nem jött össze, abban Fortuna asszony keze alaposan benne van. A végeredmény: Karcagi SE - Jánoshidai SE 1:0 (1:0)

- Akár ez is bemehetett volna -

Persze, „a győzelmet nem kell megmagyarázni” szól a mondás a futball íratlan közhelygyűjteményében, de mégsem mehetünk el szó nélkül a látottak mellett. Örvendetes, hogy benne vagyunk a két forduló után 6 pontosak illusztris ötösében, de a jövő héten a jelenlegi listavezető Fegyvernek otthonában sokkal, de sokkal több kell, ha továbbra is az élboly tagja szeretnénk lenni.

- A győztes csapat -

Hajrá Karcag! Veletek vagyunk!

Halmai Balázs további fotói a meccsről

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés