|
Minden csapatnak járna egy ilyen meccs!
Halmai Márton 2016.06.05. 18:40
Valóságos majálisi hangulat fogadta a bajnokság utolsó fordulójára kilátogató nézőket a Liget úton, a lufik és lelkes játék végül az ötödik helyre repítették csapatunkat.
Igazi fociünnepre készültünk a 2015/16-os bajnokság utolsó fordulójában, ahol nem csak egy történelmi meccs szerepelt a programban (Tiszaföldvár 26 év után vendégeskedett újra a Liget úton), hanem minden, mi szem-szájnak ingere: a majálisi hangulatot idéző forgatagban bárki parolázhatott a karcagi születésű, víg kedélyű válogatott kapussal, Szendrei Józseffel, szóba elegyedhetett a KLBK háziasszonyával, értékes tombolanyereményekért izgulhatott a sorsoláson, vagy akár részt vehetett egy szezonzáró büntetőrúgó-versenyen is. A jó hangulat garantált volt, talán 300-an is összegyűltünk a pálya szélén, a dobok is elfoglalták méltó helyüket a dombon, és valamennyien bizakodtunk, szeretett csapatunk 8 hét után végre újra itthon tudja tartani majd a 3 pontot.
Hatalmas élmény a gyerekeknek, a játékosoknak
A találkozó néhány perc csúszással kezdődött, de emiatt most senki sem bánkódott. A kezdő sípszót egy mini ünnepség előzte meg, mely során a helyiek köszöntötték a kezdőrúgást elvégző Csámpit és Federics Szandit, valamint elbúcsúztatták a pályafutása utolsó mérkőzésén pályára lépő Varga Zolit, aki ez alkalomból társai nemes gesztusaként csapatkapitányként vezethette ki szülővárosa együttesét a gyepre. A tapscunamit követően a karcagi utánpótlás-játékosoké volt a főszerep, akik 1-1 léggömböt engedtek a magasba, ezzel is hirdetve a nagyvilágban, mennyire szeretik az emberek Karcagon a labdarúgást.
Varga Zoli szögre akasztotta
Részlet a KLBK köszöntőjéből: Tisztelt Vendégeink! Kedves Szurkolók! Egy nagyon szép focista karrier végéhez érkeztünk el. Varga Zoli, csapatunk kiválósága befejezi a versenyszerű labdarúgói pályafutását. Zoli saját nevelésű játékos, Karcagon lett NB III-as futballista. Utána több csapatban is kipróbálta magát, szép eredmények, remek gólok fűződnek a nevéhez. Sportolói pályafutása végéhez közeledve hazatért nevelőegyesületéhez, és az elmúlt évben hatalmas szívével, rutinjával és lelkesedésével jelentős szerepet vállalt abban, hogy fiatal csapatunk bátran, nem egyszer erőn felül teljesített a bajnoki küzdelmek során. Varga Zoltán példaértékű sportolói hozzáállása követendő lehet a fiatal játékosok számára. Szép volt, Zoli!
Elszálltak a léggömbök
Ezt követően a Szendrei Józseftől kapott új meccslabda is elindult az útjára. Csapatunk felforgatott kezdővel, a sérült Kovács Csabát és Bukovszki Danit, valamint az eltiltott Kocsis Jancsit nélkülözve, de Szőke Norbival és Kupai Danival a fedélzeten vágott bele az összecsapásba. Nem kezdtünk jól, az elmúlt hetek hullámvölgye érződött a fiúkon (előző 6 mérkőzésünkből csak egyet sikerült megnyerni, az utolsóként kieső Kunhegyes ellen), a tiszaföldváriak pedig az őszi győzelmük után Karcagról is szerették volna elvinni a show-t. Az első két helyzetet azért mi jegyezhettük föl, előbb Varga Zoli beadásából Szőke Robi lőtt kapura, de Huszár könnyedén hárított, majd újra Robi került helyzetbe, de ezúttal célt tévesztett. A vendégek sem tétlenkedtek, Belényesinek két jobb oldali beadást kellett lehúznia rögtön a meccs elején, ám a 9. percben már ő is tehetetlennek bizonyult, egy ritkán látott szerencsés (komikus) góllal vezetést szereztek a földváriak. Történt, hogy Szőke Norbi utolsó emberként szeretett volna fölszabadítani a félpálya magasságában, ívelése azonban elakadt Máté Fazekasban, aki az ajándék labdával meglódult a karcagi kapu felé. Be azért nem gyalogolt vele, centerezésénél Törtei luftot rúgott, a labda viszont valahogy középen ragadt, a blokkolni igyekvő karcagiakról mindig a kékek elé pattant ki, Máté Fazekas Attila meg köszönte szépen, és az üres kapuba passzolt.
Sokan kíváncsiak voltak az utolsó bajnokira
Hidegzuhany a javából, de a gyors gól nem vette kedvét a hazai szurkolóknak, akik megállás nélkül buzdították kedvenceiket. Sajnos akadozott a gépezet, görcsösen, keveset mozogva futballoztunk, elvétve sikerült (még kaput elkerülő) helyzetecskéket is feljegyeznünk, és úgy tűnt, hetek óta leginkább a saját magunk ellenfelei vagyunk. A vendégek sem parádéztak, de voltak olyan percei a meccsnek, amikor huzamosabb ideig zavartalanul játszadozhattak a karcagi térfélen. Előnyüket is növelhették volna, de Aszódi szabadrúgásánál Belényesi védett, Máté Fazekas pedig egy 10 méteres lövéssel hozta rá a szívbajt a mieinkre, de ezúttal a lábában maradt a gól.
Voltak pörgősebb és nyugisabb időszakok a meccsen
A 40. perc környékén ébredeztünk, Varga Zoli sarokpassza után Erdei ütemtelen lövését védte bravúrral Huszár József. Szerencsére még az egyenlítés is megérkezett a szünet előtt, Hamar Jani szabadrúgását Németh Misi (vagy Hegedűs Ferenc?) csúsztatta tovább, Szőke Róbert pedig közvetlen közelről a tehetetlen kapus mellett a kapuba passzolt. Rég fogadott ekkora öröm Karcag-gólt a nézőtéren, szinte felrobbant a lelátó, és hiába reklamáltak lest a vendégek, 1:1-es állással vonulhattak pihenőre a csapatok.
Remek focisták ültek a nézőtéren is
Mindkét gárda idejekorán megjelent a folytatásra, Bosnyák Imre még javában a szezon utolsó tombolasorsolását vezényelte, amikor a csapatok már a játékvezetői hármast várták. Orosz mester minden bevethető játékosának szeretett volna lehetőséget adni a záró körben, így már a szünetben hármat cseréltünk, Belényesi, Kupai Dani és Orosz István helyére Agócs, Kupai Krisztián és K. Tóth érkezett a második félidőre. A cserék pedig frissességet hoztak magukkal, a játékrész első 15 percében úgy fociztunk, ahogy a szurkolók minden meccsen elvárnák. 50 másodperc sem telt el, Kupai máris helyzetbe került, de ekkor még nem talált be. Nem úgy az 54. percben, amikor Krisztián a tizenhatos előtt szelídített meg egy labdát, majd nem sokat gondolkozott, védhetetlenül kilőtte a bal alsó sarkot a földbe gyökerezett kapus mellett. A góllal nem csak fordítottunk, de látszólag föl is szabadultunk, néhány játékosunknál átszakadt az a bizonyos gát.
Hamarosan kezdődik a vacsora - csülkös bableves KLBK-módra
Rá is tettünk egy lapáttal, az 56. percben pedig jött az újabb gól a búcsúzó Varga Zoli jóvoltából, aki visszatérése óta először (és utoljára) volt eredményes a Liget úton. Eldőlni látszott a meccs, sőt, egy nagyobb arányú győzelem szaga is benne volt a levegőben. Hogy nem lett kiütés a vége, az a visszafogottabb folytatásnak tudható be, és annak, hogy Zsidai István 12 perc alatt minden cserejátékosát beküldte a pályára, utolsó forduló gyanánt még az addig amúgy remekül védő (bár a második gólban kissé lehet, hogy ludas) Huszár Józsefet is lehozta, a mindössze 16 esztendős Rojkó Zoltán váltotta őt a vonalon. Kis híján a friss húst is felavattuk, egy távoli lövés szerencsétlenül pattant ki a kapusról, de Kupai Krisztián közvetlen közelről ordító ziccerben a kapu mellé bombázott. A biztos karcagi vezetés birtokában gyakorlatilag helyzet nélkül teltek a percek, a földváriak sem tudtak mit kezdeni a masszívan védekező hazaiakkal. A hajrára Orosz István még Majlátot és Nagy Pistit is becserélte, így ők már közvetlen közelről konstatálhatták, amint a 90. percben Oláh Dániel egy kavarodás után közelről a hálóba kotorta a labdát. 3:2 a vége, a meccs egy-két rövidebb periódusát leszámítva a játék azért hagyott némi kívánnivalót maga után, de az eredménnyel maximálisan elégedettek lehetünk. Győzelmünknek és a Jászárokszállás csépai pontvesztésének köszönhetően végül az 5. helyen zártuk a bajnokságot! Gratulálunk a csapatnak!
Győzött a csapat - minden jó, ha jó a vége
A lefújás után a vállalkozó kedvűek büntetőrúgó-versenyen mérethették meg magukat, a többiek pedig nekiláthattak a csülkös bableves-vacsorának, melyre a KLBK valamennyi meccsre kilátogató szurkolót, a játékvezetőket és a tiszaföldváriakat is meginvitálta. A remek hangulatú vacsora, a cipőt szögre akasztó Varga Zoli búcsúztatása jóval sötétedés után ért véget.
Levegőben az "Öreg"
Hatalmas köszönet illeti meg azokat, akik segítettek, hogy ez a délután ilyen felejthetetlenné váljon. A KLBK tagságának szorgos munkája, az önzetlen támogatók segítsége és a csapathoz hűséges szurkolók jelenléte nélkül mindez nem valósulhatott volna meg.
A büntetőrúgók madártávlatból
„Minden csapatnak járna egy ilyen meccs, legalább évente egyszer!” - mondta elégedetten Zsidai István, a Tiszaföldvár vezetőedzője, miközben játékosaival jóízűen falatoztak a mérkőzés után. Boldogan idézték fel a mérkőzést övező programokat, a bevonulást, a magasba szálló léggömböket, Csámpi kézfogását, és ahogy körbenéztek az örömittas szurkolókon, a mosolygós arcokon, tekintetükön látszott, nem csak a lufik, hanem ők is hírét viszik majd a világban, Karcagon nagyon, de nagyon szeretik a szurkolók a csapatukat.
Hajrá Karcag! Veletek vagyunk!
A B-közép most is kitett magáért
Tippversenyünkön a 3:2-es végeredményt hárman is telibe találták: Kelemen Lajos, Gyarmati Alex és Bencsik Zotya. Közülük a szerencse Gyarmati Alexnek kedvezett. Gratulálunk!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
